Nem, nem vagyok horrorszerző-jelölt, sőt exhibicionista sem (na ez picit, de csak átlagosan), de úgy gondolom talán van valaki, akit érdekelnek a részletek... Gyengébb idegzetűek ne feltétlenül olvassák.
Nem akarok Ádámig és Éváig visszamenni, így tulajdonképpen múlt szerdán kezdődött az egész - azt ettem észre, hogy egy randa, vörös gyulladás-felület jött létre a lábamon, olyan fél tenyérnyi. Bekentem körömvirág krémmel és azt hittem, ezzel minden oké. Estére megnőtt. Nem fájt, nem volt érzékeny - csak gyulladt, vörös- Újra bekentem, jól megmostam a tusolóban stb...
Csütörtökre majdnem tenyérnyire nőtt - gondoltam is, ennek fele sem tréfa - s mivel alsó lábszáron keletkezett és ugye küszködöm szív és érrendszeri problémákkal, így hívtam is életem őrizőjét, egy kiváló kardiológus doktornőt, aki gyermekkori barátom. Megállapodtunk a hétfői látogatásban.
Erre csütörtök este azt vettem észre, hgoy egy tócsában van a lábam - a gyulladt lábszárból ömleni kezdett a víz (vagy valami víz szerű lé). Péntek-szombat-vasárnap semmilyen csodakrém, semmilyen tisztítás nem segített - a gyulladt felület lassan betöltötte az egész alső lábszáramat. Ami az egészben a legfurcsább volt, hogy közben allergiás kiütések is elleptek, viszont a viszketésen kívül semmi más fájdalmam sem lázam nem volt (azóta sincs). Elvileg képes lettem volna gyalog is elmenni kórházba (mert a lábam tökéletesen működött), azonban mégis úgy döntöttem, megkérem a bátyámat, vigyen fel.
A doktornő első látásra azt mondta, vagy trombózis és akkor maradok a kórházban, ha pedig nem az, akkor bakteriális fertőzés, akkor esetleg mehetek haza. Azonnal lecsapoltak tőlem majd egy liter vért, aztán irány az ultrahang. Ott kifogtam egy igen mísz doktornőt, aki csak azt hajtogatta, szóljak, ha fáj a vizsgálat (az ultrahang fejet radírozó mozdulatokkal viszik a bőrön).
Én elmondtam neki, hogy nemhogy nem fáj, de ezt csinálhatná még, mert nagyon jólesik - erre közölte, hogy ne szórakozzak vele. Pedig tényleg tök jól esett.
Megállapította, hogy minden ér ép, mindegyikben normális áramlás van, trombózisnak gyanúja sincs. Hurrá!
Ezután egy nagyon bájos és aranyos kötöző-nővér letisztította a lábamat, majd ott hagyott, hgoy száradjon. Azonban egy központi helyen volt mindez, ahova a fél kórházi személyzet bejárt (srégen a gyógyszeres szekrény mellett), így mindenkivel barátságosan elcsevegtem. Majd kaptam egy nagyon profi kötözést high-tech kötözőszerekkel és igen kellemes társasággal (ami jót tett a lelkemnek). Utasításba kaptam, hogy ha átázik, akkor idehaza cserélni kell, azonban a csodakötzert csak sebész írhatja fel, így a kórház legnagyobb sebésztanára jött el hozzám hümmögni és hammogni és kb másfél óra múlva meg is írta a receptet. A nagyság átka :)
így aztán a csodagéz doboza (5db) 21 ezer helyett csak 5 ezer forint. Jó mi? viszont sajnos a nővérke kötése átütött, így fel kellett készítenem magam az önkötözésre. High-tech pólya helyett csak klasszikus eszközökkel dolgozva egész elfogadható kötözést rittyentettem magamnak, miután lebontottam a gyárit. A lábam első látásra valamivel szebb - azért már szedem a lórúgás gyógyszert és most be is kentem egy nagyon erős kenőccsel, amit felírtak nekem. Egyébként igyekszem rengeteget feküdni - ezt is egy notebookról írom az ágyból - ami érdekem is de elő is van írva.
Szerencsére közben antiallergént is kaptam, így talán nem fogom szétvakarni magam csütörtökig, amikor is a kontroll lesz. Ott, ha javulást állapítanak meg, akkor jöhetek újra haza, ha nem, akkor be kell feküdnöm... Nem szeretnék...
Szóval ez most a helyzet, szó szerint lábadozzom idehaza és átkozom az új évet, hogy így kezdődött...
Akit érdekelt és végigolvasta, annak őszinte köszönetem :)
